Elérkezett az idő, a Bizottsághoz
kellett mennünk. Reggel 7-kor indultunk, fél 11-kor már meg is érkeztünk.
Egy fiatal hölgy foglalkozott velünk.
Peabody tesztet (szókincs teszt) is csinált a gyerkőc. Persze, le vagyunk
maradva, de ezt tudjuk, hiszen 2 éves koráig nem hallott semmit.
Elmondtuk mi mit szeretnénk.
Énekből már régóta fel van mentve a
gyerkőc, de emellett megkapta tánc és drámából + németből is a felmentést.
A német felmentés nem egyszerű. A
szülőnek kell írni egy kérvényt, a pedagógusnak egy javaslatot, és ezt még az
igazgatónak el kell fogadnia.
Ezekből viszont: testnevelés, rajz,
technika, nép és honismeret… fogalmam sincs hogy fog vizsgázni.
Mivel SNI magántanuló jár nekünk 10
óra tanári segítség. Mi 9-et kapunk, sőt kicsit megkurtítva ezt, inkább 8-at.
Nem tudom mi legyen a szurdóssal.
Október óta olyan szurdós „segítségünk” van, aki 20-25 éve végzett, de soha nem
foglalkozott hallássérülttel. Az iskolában hiába nyilatkoztunk írásban, hogy
köszönjük nem kérjük, nekik kötelesek szurdóst biztosítani, aztán hogy milyen
azzal nem foglalkoznak.
Az ezzel kapcsolatos terveimről csak annyit, nem adom fel a harcot, hogy újra az a szurdós fejlesztőnk legyen aki eddig volt.
Azt is leírják, az írásbeli feleletét
szóban kiegészítheti. Továbbá szótárat használhat.
Azt hogy magántanulók lettünk nem
bánom. Felesleges volt ott ülni úgy az iskolában, hogy hazatérve elölről
kezdtük a napot. Azt már csak csendben említem meg: történelemből és
természetismeretből én írtam eddig is az összes vázlatot. Az ember ilyenkor
sírja vissza azt amikor az igazgató tartotta a környezetismeretet. Olyan frankó
vázlatokat írtak, minden gyerek könnyedén megtanulta.
Bizottság elé eddig 3 évente jártunk,
többet nem kell mennünk.
